Bár ma a Porsche 911 a sportkocsik világának végső sikertörténetét jelenti, ez nem volt mindig így. A 60-as évek elején, amikor ez a legendás modell bemutatkozott, a 911-es eladásai és kezdeti fogadtatása nem éppen úgy alakult, ahogy azt a vállalat remélte. A Porsche azonban okos gondolkodással és mérnöki munkával bebizonyította, hogy néha “a kevesebb több”, és a 912-es modellel megmentette a 911-est. Íme egy történet egy elfeledett Porschéról, amely nagyobb elismerést érdemelt volna, és arról, hogy az autó mögötti ötlet miért aktuális még mindig.
A Porsche 911-es 1963-as bevezetése rengeteg munkát igényelt. Az ikonikus Porsche 356 nagyobb, nagyobb teljesítményű és erősebb utódjának szánt 911-est alaposan áttervezték a modern időkre. Az eredmény határozottan lenyűgöző volt, és az új autó óriási előrelépés volt egy kis gyár számára, amilyen a Porsche volt abban az időszakban. Ennek azonban ára volt. Ez a sok tervezési és mérnöki munka, valamint a vadonatúj hathengeres boxermotor, amely nagy lépés volt a 356-osban használt négyhengeres egységekhez képest, jelentősen megemelte a kész termék árát.
Amikor 1964-ben megkezdődött az új 911-es gyártása, a Porsche nagyon aggódott, mivel a megrendelések nem a kívánt mennyiségben érkeztek. Ha megnézzük az árképzést, könnyen belátható, hogy miért. A vadonatúj 911-es körülbelül 6500 dollárba került, ami nem kis ár volt, különösen akkor, amikor a legközelebbi riválisai (Chevrolet Corvette és Jaguar E-Type) erősebbek és gyorsabbak voltak, és jóval kevesebb pénzért is árulták őket. Nem segített, hogy a korai 911-eseket kritizálták a határon való problémás kezelhetőség, az új motor miatt bonyolult karbantartás, a rozsdával kapcsolatos problémák, és hogy az opcionális felszerelések némileg korlátozottak voltak. Az árcsökkentés és az autók veszteséges eladása szóba sem jöhetett, és pénzügyi öngyilkosságnak számított, ezért Ferry Porsche előállt a zseniális ötlettel.
Még a 911-es megjelenése előtt a vállalat egy olcsóbb alternatíva terveit fontolgatta, amely az új és drága hathengeres motor helyett a 356-osból származó négyhengerest használná. Igen, az autó lassabb és kevésbé agilis lenne, de lényegesen kevesebbe kerülne, és könnyebb lenne karbantartani. A koncepciót felfüggesztették, amíg a vállalat a 911-es kiadására koncentrált. Látva azonban, hogy az eladások nagyon lassan haladnak, Ferry Porsche sürgette mérnökeit, és az új változatot gyártásba vették. A Porsche 912-es kívülről szinte megkülönböztethetetlen volt, ugyanazzal a formatervvel, részletekkel, díszítésekkel és méretekkel. A különbség azonban a hajtásláncban volt, és a 912-es a Porsche 356 SC-ből származó 1,6 literes, tolórudas, lapos négyes motort használta. A 9,5:1 sűrítési aránnyal rendelkező egység 90 lóerőt teljesített, és négyfokozatú kézi sebességváltót használt.
Az új modellt körülbelül egy évvel a 911 után, 1965-ben mutatták be, és azonnal nagy érdeklődést váltott ki a leendő vásárlók körében. Majdnem 2000 dollárral kevesebb volt, mint a nagyobb motorral szerelt testvér, de ugyanúgy nézett ki, és ugyanolyan volt a vezetési élménye. A 90 lóerős motor nem volt a legerősebb az utakon, de a korszakhoz képest tisztességes teljesítményt nyújtott a 912-esnek. A 0-ról 100 km/órás sebességre körülbelül 14 másodperc kellett, a végsebesség pedig 115 km/óra volt, ami egy belépő szintű sportautónak elég. Ennek a modellnek az előnyei azonban nem csak az alacsony árban vagy a “911 light” változatban rejlettek. A 912-es valóban jól felépített volt, és kiváló vezetési érzetet és éles kormányzást biztosított. Mivel kisebb motorral és kevesebb luxusfelszereltséggel rendelkezett, könnyebb is volt, mint a normál 911-es, és mindössze 980 kg-ot nyomott. A bevált és egyszerűbb motor azt jelentette, hogy a 912-es tartósabb és könnyebben karbantartható volt, és az egész csomagnak volt még egy meglepő előnye: az üzemanyag-fogyasztás. A kisebb tömeg, a kisebb hengerűrtartalom és a két hengerrel kevesebb, a 912-es nagyon kevés üzemanyagot használt. Még az olcsó benzin idején is dicsérték az ilyesmit a tulajdonosok.
Az új 912-es sikeresnek bizonyult, és még a 911-es eladásait is segítette. A 4800 dollár körüli MSRP-vel a szélesebb közönség számára elérhetővé vált, és az 1965 és 1969 közötti gyártási időszak alatt a Porsche körülbelül 30 000 autót gyártott, ami megmentette a vállalat 911-es modelljét, és segített neki növekedni és finanszírozni a kiemelkedő motorsport erőfeszítéseket, beleértve az 1970-es Le Mans győzelmet. Érdekes módon a gyártott 912-esek majdnem felét az Egyesült Államokban adták el, ahol különösen kedvelték ezt a modellt. 1966-ban a Porsche bemutatta a 912 Targa modellt, amely jellegzetes bukókerettel és “félig kabrió” karosszériával rendelkezett. A költségcsökkentés érdekében azonban ez a modell is lehúzható hátsó ablakkal rendelkezett a 911-es modell fix üvegablaka helyett. Nyíltabb érzetet keltett, és olcsóbb volt az előállítása. 1969-ben a Porsche úgy vélte, hogy a 912-esre már nincs szükség a 911-es modell támogatásához, ezért megszüntette a modellt, és a 911-es modellcsalád fejlesztésére koncentrált.
Ez azonban nem jelentette a 912-es végét, mivel 1976-ban egy egyéves modellként feltámadt, és csak az amerikai piacra szánták. A Porsche 912 E nevű belépőmodell a Porsche/VW 914-es megszűnése és az új, orrmotoros 924-es modellek közötti űrt hivatott betölteni. Ez egy 2,0 literes, benzinbefecskendezéses, négyhengeres motor volt, 90 lóerővel. A gyorsulási adatai valamivel jobbak voltak, mint az eredeti 912-esé, de a végsebessége nem változott. A takarékosság jegyében a 912 E-t lecsupaszították, és a műszerfalon is csak két műszer volt a szokásos öt helyett. A korszerűbb motorral és ötfokozatú sebességváltóval azonban ugyanolyan takarékos és hatékony volt, mint az eredeti modell.
Ma a 912-es a Porsche 911-es legendájának megbecsült része, és a 911-es még mindig létezik. A kreatív gondolkodás, az innovatív mérnöki munka és a marketingnek köszönhetően a 912-es egyes piacokon még a 911-est is túlszárnyalta. A legizgalmasabb azonban az a tény, hogy a koncepciót ma is lehetne alkalmazni, ugyanazzal az eredménnyel. Nem azért, mert a jelenlegi 911 eladásával gondok vannak, hanem azért, mert sokkal több potenciális tulajdonos szeretne egy darabot a Porsche 911 varázslatából, de nem engedheti meg magának az árakat.
