Nézze meg az Audi R8 aktuális aukcióit
A kiváló szupersportkocsi receptje lényegében egyszerű. Veszel egy erős motort, belecsavarozod egy jól kiegyensúlyozott alvázba, és egy lenyűgöző megjelenésű karosszériával csomagolod be. A másik oldalon pedig az olyan dolgok, mint a csomagtér, a praktikum vagy az üzemanyag-fogyasztás itt nem okoznak túl nagy aggodalmat. Így nem meglepő, hogy számos autógyártónak volt már próbálkozása egy ilyen elkészítésével. Ha jól csinálják, egy szuperautó feldobhatja a márka imázsát, és minden fejet elfordíthat az autós világban. Másfelől viszont a verseny itt is éles, és nincs helye hibázásnak, különösen a nagy játékosok számára. Vagy más szóval, bármelyik autónak, amelyik a Ferrarival, a Porschéval vagy a McLarennel megy fej-fej mellett, tökéletesnek kell lennie. Lássuk tehát, milyen jól sikerült az Audi próbálkozása ebben az autóipari szegmensben, amelyet R8-nak hívnak.
Az Audi R8 alapötlete
Az Audi mindig is jó volt abban, hogy báránybőrbe bújtatott farkast csináljon azzal, hogy erős motort és bonyolult hajtásláncot tuszkol a hétköznapi, kissé érdektelen autóiba. Kezdjük a legendás Audi Quattróval, amely a feje tetejére állította a rally világát. A futóművet leszámítva ez az autó a legtöbb alkatrészen osztozott egy Audi 80-as szedánnal. És azóta is ezt teszik az erőteljes S és a még extrémebb RS modellcsaláddal. Sokak számára ezek a legjobb autók a kategóriájukban, könnyedén lekörözve a riválisokat, például a BMW-t vagy a Mercedest. Nemcsak gyorsak, de minden valós körülmények között könnyen irányíthatók is.
Lényegében ezek az autók mind sokkal gyorsabbak, mint azt a külsejük sugallná. A csúcsmodell RS6 például nem sokban különbözik a 2 literes dízelmotorral szerelt belépőmodellhez képest.
A 2000-es évek elejére azonban az Audi egy igazi sportos szupersportkocsit akart a kínálatába illeszteni. Az alapötlet az volt, hogy a jól bevált mechanikát, beleértve a motort és az összkerékhajtást, egy karcsú, könnyű, kétüléses autóba ültetik. A tökéletes egyensúly biztosítása érdekében az autó középmotoros felépítésű lesz, és ennek megfelelően csak két üléssel rendelkezik.
Mégis, egy ilyen autó kifejlesztése a semmiből rendkívül költséges lenne, ami gazdaságilag kivitelezhetetlenné teheti az egész projektet. Szerencsére az Audi a nagy Volkswagen csoport része, amely számos más márkát is maga mögött tudhat. Az egyikük pedig a Lamborgini, aki egy vadonatúj modellt fejlesztett Gallardo néven. Ezért úgy döntöttek, hogy az Audi a Lambo új futóművét használja kiindulási alapként, más karosszériát adnak neki, és a saját hajtásláncát építik be. Az így létrejövő modell neve pedig R8 lesz.
Az Audi R8 első generációja
A kinézet
Több hasonló nevű és formájú koncepciót követően a 2006-os Párizsi Autószalonon mutatták be az Audi R8 első generációját, a Type 42 kódnevű autót. És annak ellenére, hogy a platform és a mechanikus alapok nagy része közös a Lamborgini Gallardóval, a két autónak nem volt semmilyen vizuális hasonlósága. Míg az olasz autó agresszív és feltűnő volt, addig a német egy finomabb és fenntarthatóbb dizájnt támogatott. Az R8 azonban teljesen különbözött az Audi többi modelljétől, az egyetlen hasonlóságot a TT-re lazán emlékeztető frontrész jelentette.
Ez magában foglalta az összetéveszthetetlen Audi formájú hűtőrácsot és a nappali menetfényként használt LED-csíkkal ellátott fényszórókat. Az alacsonyan lógó motorháztetővel és lejtős hátsó résszel az R8 sziluettjét a középmotoros elrendezés határozta meg. Az oldalsó alakot az Audi által sideblade-nek nevezett, egyedi formájú szellőzőnyílások uralták. Ezeket az autó többi részétől eltérő színűre lehetett festeni, ami a legnépszerűbb választás volt, és gyorsan az R8 védjegyévé vált. Hátul a karcsú hátsó lámpákat nagy légbeömlők és krómozott kipufogócsövek kísérték.
Az R8 kezdetben csak kétajtós kupéként volt kapható, és – egy ilyen autó esetében előreláthatóan – csak két üléssel. Később, 2008-ban egy Spyder változatot is bemutattak behúzható puha tetővel. Ez a változat a nagy népszerűségnek örvendő Iron Mad 2 című filmben éledt újjá, ahol először láthatta a közönség. A fémtető hiánya mellett a Spyder nem rendelkezett felismerhető oldalsó szellőzőnyílásokkal, és az üzemanyag-ajtó alacsonyabbra került. Ettől eltekintve a két autó gyakorlatilag azonos volt. Végül az R8 nagyrészt alumíniumból készült, míg néhány karosszériaelem szénszálas volt, ami segített a súlycsökkentésben.
A mechanika
Bemutatásakor az R8 egy 4,2 literes V8-as FSI-motorral rendelkezett, amelyet az akkoriban aktuális RS4 szedánból kölcsönöztek. A legfontosabb jellemzők közé tartozott többek között a közvetlen üzemanyag-befecskendezés, a változó szelepvezérlés és a versenystílusú száraz olajgyűjtő. Ennek köszönhetően a motor 414 lóerőt és 430 Nm nyomatékot fejlesztett. Ezzel az R8 körülbelül 4 másodperc alatt gyorsul fel 0-100-ra, és 187 km/óra volt a végsebessége.. A másik motor a hasonló kialakítású 5,2 literes V10-es volt, amelyet eredetileg az Audi fejlesztett ki a Lamborgini Gallardóban való felhasználásra. Ezzel a teljesítmény 525 lóerőre és 530 Nm nyomatékra nőtt, ami javította a gyorsulást és a végsebességet.
Kezdetben kétféle sebességváltó – egy hagyományos kézi és egy automatizált változat, mindkettő hatfokozatú – állt rendelkezésre. Később egy megbízhatóbb és könnyebben kezelhető 7 sebességes automata duplakuplungos technológiával került bele. Minden autót az Audi Quattro összkerékhajtási rendszerrel szereltek fel, amely minden időjárási körülmények között kiváló tapadást biztosított. Ez a konfiguráció csúszós utakon jeleskedne, ahol hatékonyabban tudná leadni az erőt, mint hátsókerék-hajtású riválisai. Az R8 erőátvitele azonban erősen hátrafelé irányult, ami túlkormányzottságot eredményezett, amikor a végsőkig feszítettük a húrt. Mégis, ez könnyen kontrollálható volt, így az autó fürgén és pontosan vette a gyors és szűk kanyarokat.
Az Audi R8 második generációja
Miután az Audi szuperautójának első generációja kilenc évig volt forgalomban, 2015-ben végre bemutatták az utódot. Az új R8-as, kódnevén 4S, teljesen átdolgozták az alapoktól kezdve, és a Lamborghini Huracánnal osztozott a platformon. Ennek ellenére az általános forma és a dizájn nem változott jelentősen, ami nem volt meglepő, tekintve, hogy az eredeti autó milyen jó fogadtatásra talált. A legjelentősebb különbségek a felismerhető, most már két részre osztott oldalsó pengék voltak. Az R8 ismét kétajtós kupéként vagy puha tetejű kabrióként volt kapható. És bár a karosszéria nagyon hasonló maradt elődjéhez, a futómű jelentős fejlesztést kapott. Ez magában foglalta az alumínium helyett a szénszálak széles körű használatát, ami merevebbé tette, miközben csökkentette a súlyt.
Ahogy a külsőségek, úgy az alumínium-szénszálas karosszéria alatt sem történtek drámai változások. A 4,2 literes V8-as kikerült a kínálatból, és a jól ismert 5,2 literes V10-es lett az egyetlen opció. Bár ez a motor az előző R8-generációból került át, alaposan átdolgozták, növelve a teljesítményt, amely 540 és 610 lóerő között mozgott. A második generációs R8-ban nem volt kézi váltó, csak 7 sebességes duplakuplungos automata váltóval lehetett kapni. A Quattro összkerékhajtás itt is alapfelszereltség volt, bár ez az autó csak hátsókerék-hajtással is megrendelhető volt. Ez csökkentette a súlyt és az összetettséget, de csúszós körülmények között a tapadás rovására ment. Mégis, a hátsókerék-hajtású R8 gyorsabb lehet száraz aszfalton, mint Quattro testvére, különösen, ha tapasztalt vezető vezeti.
Mennyibe kerül ma egy használt Audi R8?
Mint a legtöbb más autó esetében, a használt Audi R8 ára is számos tényezőtől függ. Ide tartozik többek között a gyártási év, az, hogy milyen motorral rendelkezik, és az általános állapota. Ezt szem előtt tartva egy korai V8-as modellt kevesebb mint 70 000 €-ért lehet találni, míg egy teljesen feltöltött V10-es automata váltóval kétszer ennyibe kerülhet.
Az Audi R8 összefoglalója
Az Audi R8 egy 2006 óta gyártott kétajtós sportautó, amelynek második generációja 2015-ben jelent meg. Ez idő alatt kupé vagy puha tetejű kabrió formájában kínálták. Az R8 kezdetben V8-as vagy V10-es motorral, kézi vagy automata sebességváltóval, valamint szériafelszereltségként összkerékhajtással volt kapható. A második generációs autókban azonban csak V10-es motorok és automata váltók voltak.
