Ha egy autó sikeres és klasszikusnak számít, az öröksége mindig az, hogy megváltoztatta a gyártó vagy a márka megítélését, népszerűbbé és megbecsültebbé téve azt az autós világban. Az ezoterikus Toyota 2000 GT nem volt túl népszerű; valójában bűnösen kevés, 351 példányban adták el. De ez nem számít, hiszen nem csak a Toyota, hanem az egész japán autóipar imázsát sikerült átalakítani. Ez teszi az autóipar értékes darabjává és valószínűleg a legmeghatározóbb japán autóvá, valamint a valaha gyártott legkedveltebb és legkeresettebb Toyotává.
Hogy jobban megértsük, miért volt olyan fontos a 2000 GT, menjünk vissza a 60-as évek eleji Japánba. Az ország még mindig a II. világháború okozta sebeket gyógyította, és gyorsan változott a mai ipari óriássá. Az autóipar volt az egyik legígéretesebb, számos márkával és rengeteg különböző modellel, koncepcióval és formatervvel. Természetesen a legtöbb gyártott autó takarékos modell és úgynevezett Kei autó volt, de a japán márkák úgy érezték, hogy készen állnak arra, hogy felvegyék a versenyt a világgal. Volt azonban egy probléma. Akkoriban senki sem ismerte el a japán autógyárakat, mint piaci erőt. Az exportjuk nagyon alacsony volt, még a hasonló ázsiai piacokon is, és egyikük sem merte megkísérelni az európai vagy amerikai exportot. Valójában a Toyota már 1959-ben megtette, de csak egy maroknyi autót adtak el belőle az Egyesült Államokban. A Toyotának (és a többi japán autógyártónak) egy telivér sportkocsira volt szüksége, valami olyasmire, ami felkelti a figyelmet, és azonnal megismerteti a márkát a globális autóvásárlókkal. Valami gyors, exkluzív, halálosan gyönyörű és jól elkészített. Az ötlet jó volt, de az egyetlen probléma az volt, hogy ilyesmi nem létezett a 60-as évek elején Japánban.
Annak érdekében, hogy ez a projekt elinduljon, a Toyota szerződést kötött a Yamahával, amely megújult motorgyártó volt, amely szükségszerűen tudott kutatni és fejleszteni egy új autóhoz. Érdekes, hogy a Yamahának már volt egy félig-meddig kifejlesztett autója, az A550X, amely a Nissan zászlóshajó kupéja kellene, hogy legyen. A folyamat felénél a Nissan mégis visszalépett az üzlettől, így a Yamaha egy alig futó koncepcióautóval maradt. A Toyota beleegyezett a projekt finanszírozásába, de csak akkor, ha az autó végleges kialakítása az övék lesz. 1965 elején az üzlet megköttetett, és a Toyota finanszírozásával és a Yamaha műszaki szakértelmével a 2000 GT projekt gyorsan haladt előre.
A Toyota és a Yamaha mérnökei egyértelmű céllal a szemük előtt úgy döntöttek, hogy a 2000 GT-be a legújabb technológiát és konstrukciós ötleteket építik be, kölcsönvéve a prémium európai márkáktól. Az autó erős, központi, acél gerincű vázzal rendelkezett, amely nagyon hasonlított a Lotus megoldására, kettős keresztlengőkaros felfüggesztéssel, mint a Ferrari versenyautói, nagy fordulatszámú hathengeres motorral, mint a Jaguar E-Type, és tárcsafékekkel mind a négy sarkon, mint az Alfa Romeo. Mindezek egy autóban való egyesítése a 2000 GT-t a korszak egyik legfejlettebb járművévé tette.
A motor és a dizájn a két leglenyűgözőbb tulajdonság, amelyek megérdemlik a közelebbi pillantást. A 2,0 literes, hathengeres motor az előkelő Toyota Crown szedánban található alapfelszereltségen alapult. A Yamaha azonban új, nagy fordulatszámú hengerfejet, szívórendszert és három kéthengeres karburátort tervezett, és ezzel igazi sportkocsi-motorrá alakította át. A 2,0 literes motorból származó 150 lóerővel nem volt hatalmas teljesítményű, de a 2500 font alatti önsúlyával a teljesítmény élénk volt, és a széria LSD differenciálműnek köszönhetően a kezelhetősége fenséges volt. A 0-ról 100 km/órás sebességre alig több mint 8 másodperc kellett, a végsebesség pedig 137 km/óra volt, ami felvonta az autós sajtó szemöldökét.
A kirakós utolsó darabja a design volt. A hosszú motorháztető-rövid fedélzet sziluettet Satoru Nozaki, a Toyota formatervezője alkotta meg, akire számos európai sportautó is hatással volt. Az általa megalkotott ikonikus forma azonban teljesen eredetinek és egyértelműen felismerhetőnek tekinthető. A leglenyűgözőbb tulajdonsága a forgó fényszórók voltak, amelyeket korábban még soha nem láttak. Az autó belseje is nagyon fejlett volt, bár meglehetősen kompakt. Annyira kompakt, hogy Sean Connery nem fért bele, ezért a Toyota sietve két kabrió modellt gyártott, hogy az autó szerepelhessen a “Csak kétszer élsz” című James Bond-filmben. A Toyota 2000 GT kabriót azonban soha nem kínálták a nagyközönségnek, és az összes eladott autó kupé volt.
A hivatalos bemutatóra az 1965-ös Toyota Motor Show-n került sor, és azonnal megdöbbentette az autóközönséget, nemcsak Japánban, hanem az egész világon. Olyan autó volt, amelyre senki sem számított, és senki sem gondolta, hogy a japán autómárkák képesek lennének ilyet gyártani. A Toyota egzotikus megjelenésű és technológiailag fejlett kupéjának híre az egész világon elterjedt, és 1967-ben megkezdődött a hivatalos értékesítés, nemcsak Japánban, hanem Amerikában és Európában is, az újonnan alakult Toyota-kereskedői hálózaton keresztül. A külsőségek és a technológia ellenére azonban volt egy probléma. Az 1967-es Toyota 2000 GT listaára 7 150 dollár volt, ami jóval több, mint a Chevrolet Corvette, a Jaguar E-Type vagy a Porsche 911 ára, és közelebb állt a Ferrari Dino vagy a Maserati Ghibli árához. A Toyota nagyon hamar rájött, hogy az autó egyszerűen túl drága, de mivel gyakorlatilag kézzel készült, nem volt más lehetőség. A tehetős amerikai vagy európai vásárlók, akik megengedhették maguknak az autót, nem sokat tudtak a cégről ahhoz, hogy megvegyék, a japán vásárlók számára pedig túl drága volt.
Az autós szaklapok felfigyeltek a vadonatúj japán sportkocsira, és dicsérték felszereltségét, egyensúlyát, vezetési érzetét, illeszkedését és kivitelezését. 1967-ben és 1968-ban a Toyota még a legendás Carroll Shelby által vezetett versenycsapatot is támogatta az amerikai Trans-Am bajnokságban. A Toyota 2000 GT nagyon versenyképes volt, sőt az 1968-as szezonban a második helyen végzett, de ez nem segítette az eladások növekedését. 1969-ben megkezdődött a 2,3 literes motor gyártása, amely 140 lóerős (10 lóerővel kevesebb, mint a 2,0 literes egység) és nagyobb nyomatékkal rendelkezik. A Toyota a minimális eladásokkal, de az iparági kollégák dicséretével szembesülve nem tehetett mást, mint hogy 1970-ben, mindössze 351 eladott autó után leállította ezt a modellt.
A Toyota 2000 GT a csalódást keltő eladási rekordok ellenére is azt tette, amit a vállalat vezetősége remélt tőle. Az egész világ szemét ráirányította egy szerény, nagy ambíciókkal és elszántsággal rendelkező japán vállalatra. Megmutatta, hogy a minőségi sportautók nem csak Európában és Amerikában készülnek, és megismertette a világot egy új globális autóipari szuperhatalommal. A Toyota 2000 GT bizonyos értelemben a Toyota jövőjének víziója volt, és annak jele, hogy ez a vállalat néhány évtizeddel később a világ legnagyobb autógyártója lesz.
