A roadsterek a dinamikus formaterv, a lendületes motorok és a nyitott vezetés kombinációjával mindig is felkeltették a teljesítményre vágyó rajongók figyelmét. A brit autóipar szinte egyedül uralta a műfajt, számos emlékezetes gép született az Egyesült Királyságból. A 20. század közepén, ha valaki sportos kétüléses autót akart, és a bankszámlája nem bírta el az olasz egzotikus autók árát, jó eséllyel az MG A volt a lista élén. Az utód, az MG B kissé háttérbe szorította, de az A még mindig egy óriási hatású gép, az első modern roadster, amely hihetetlen hatással volt a szegmensre és az autózás történetére.
Bár a sportos igényű kis kabrió már az autóipar kezdete óta ismert autóipari forma volt, a brit gyártók csak a második világháború előtt tökéletesítették. Az MG volt az egyik legismertebb név és cég, amelynek két nagy nyitott tetejű slágere is volt. Az első az 1936-ban bemutatott MG TC volt, a második pedig az 1950-ben bemutatott MG TD, amely ugyanazt a formatervezési nyelvet, technikát és méreteket követte. Autótörténészek szerint az MG valószínűleg nem élte volna túl a háborút, ha az amerikai katonák nem fedezik fel a megfizethető sportautó fogalmát, és nem importálnak haza több ezer ilyen kicsi, de élénk roadstert. Hirtelen az óceán túlsó partján az ügyfelek számára a nagy és terjedelmes szedánok helyett vonzó alternatívát jelentett a kis brit roadster, amelyet jó volt vezetni, könnyű volt a benzin, és olcsó volt a tulajdonlása. A népszerűség, valamint a beáramló dollárok miatt az MG a háború utáni kemény években is nyereséges maradt. Az 50-es évek elején azonban az MG felismerte, hogy friss és új modellre van szüksége, és hogy a szórakoztató, de vizuálisan elavult MG TD nem tudott lépést tartani a korral. Megkezdődött tehát a munka egy modern utódon.
Az MG mérnökei tudták, hogy nem lesz elég a régi alvázat az új konstrukcióval átépíteni, és hogy a vásárlók teljesen új gépet akarnak. Abban az időben azonban a kutatás-fejlesztés költségvetése meglehetősen korlátozott volt, ezért a vállalat az MG Magnette szedán módosított alvázát és motorját használta, ami meglehetősen jó alapnak bizonyult egy sportautóhoz. Az új autó kezdetben egy 1,5 literes, négyhengeres motorral rendelkezett, amelyet két karburátor táplált, és 72 lóerőt teljesített. A kirakós utolsó darabja a formaterv volt, és az MG nagy feltűnést keltett, amikor bemutatta új modelljét, mivel a formaterv nagyon fejlett, elegáns és modern volt az 1955-ös szabványokhoz képest. Folytatva az alfabetikus hagyományt, az új autó az MG A nevet kapta, az “A” a vállalat új kezdetét és új korszakát szimbolizálja.
Az MG A 1955-ben debütált, alig több mint 2100 dolláros alapárral, ami nagyon versenyképessé tette az amerikai piacon, ami mindig is rendkívül fontos volt a brit márkák számára. A szilárd teljesítményével és alig 100 mérföld/óra alatti végsebességével az MG A-t lelkesen fogadták a sportkocsisok és az amatőr versenyzők. Az 1,5 literes motor aprónak tűnhet, de a kis, mindössze 900 kg-os össztömegének köszönhetően jól teljesített. Az első MG As roadster volt, de a vonzerő kiszélesítése érdekében az MG opcióként keménytetőt és teljesen zárt kupét is kínált.
Annak ellenére, hogy a standard MG A tökéletesen megfelelt a célnak, az MG mérnökeinek egy csoportja úgy gondolta, hogy az autóban sokkal több lehetőség rejlik. Szerencsére ezek a srácok kaptak egy esélyt, és nagyon hamar az MG bemutatta az A “Twin Cam” változatát. Az 1958-ban bemutatott MG A Twin Cam hatalmas előrelépés volt, és egy igazi sportkocsi, számos forradalmi tulajdonsággal. Először is, a motor kétkamrás feje, amely teljesen megváltoztatta az autó karakterét, és 108 lóerős teljesítményt adott neki. Másodszor, a Twin Cam tárcsafékekkel rendelkezett, valamint versenyszerű drótkerekekkel, amelyek hangsúlyozták a teljesítménypotenciált. A továbbfejlesztett és nagy sűrítésű motorral a Twin Cam alig több mint 9 másodperc alatt gyorsult 100 km/órás sebességre, és 115 km/órás sebességre, ami az 50-es évek végén lenyűgöző eredmény volt. Sajnos az ilyen fejlett járműveknek is megvoltak a maguk problémái, elsősorban a motorral, amely hajlamos volt a túlmelegedésre. Így a gyártást alig több mint 2000 példány után 1960-ban leállították.
A normál MG A eladásai azonban továbbra is erősek maradtak, és 1959 végén új motorral és felszereltséggel fejlesztették tovább. Egy 1,6 literes egység váltotta a motort 81 lóerővel, ami segített egy kicsit emelni a teljesítményt. Az MG A 1600 a Twin Cam modellből merítve az első tengelyre tárcsafékeket kapott, míg a hátsó dobfékek megmaradtak. Érdekes módon alig egy év elteltével az MG bemutatta a Mark II modellt, amely az MG A utolsó változata volt. Ez egy kissé megnövelt motorral (1622 cm3), 90 lóerővel és számos külső változtatással, például más hátsó lámpákkal rendelkezett. Ezek a kései modellek kifinomultabbak és érezhetően gyorsabbak voltak, mint a korai autók. A vég 1962 végén érkezett el, amikor az MG A gyártása leállt, miután közel 100 000 autót adtak el minden változatban és felszereltségben. A gyártott autók többsége roadster volt, és a legtöbbet exportálták, főként Amerikába.
Az MG A hatalmas (az akkori időkre jellemző) eladási számaival, nagyszerű megjelenésével és menetdinamikájával hozzájárult a roadster osztály népszerűsítéséhez, és az MG-nek a szükséges pénzügyi biztonságot adta. Valami mást is tett azonban, és ez szinte egymaga hozzájárult az amatőr versenyzés megteremtéséhez, különösen Amerikában. Az MG tudta, hogy ebben a modellben van potenciál a versenyzésben, és finanszírozott néhány figyelemre méltó próbálkozást, amelyek közül a legjelentősebb az 1955-ös Le Mans-i verseny volt. Amikor azonban az autók eljutottak a vásárlókhoz, sokan úgy döntöttek, hogy amatőr sorozatokban használják őket, és átalakítják őket, így olyan járművekké váltak, amelyek jóval a súlyuk felett tudtak ütni. Ezért az MG A különleges helyet foglal el az autóiparban, és ez az egyik legfontosabb és legbefolyásosabb brit autó, amelyet valaha gyártottak.
