Ha azt gondolja, hogy a klasszikus formák újramaszterelése és újbóli bemutatása a modern autóvásárlóknak egy kortárs ötlet, amelyet a 2000-es évek elején vezettek be az új Minivel vagy az új Bogárral, akkor nagyot téved. A retro-futurizmus már régóta létezik, csak nem volt része a mainstream autós divatnak. Az első ilyen irányú kísérlet a 60-as évek elején történt a legendás Excalibur formájában. Ez az autógyár gyakorlatilag feltalálta a neoklasszikus stílusú megközelítést, és olyan autókat hozott létre, amelyek antiknak tűntek, de nagyon modernek és gyorsak voltak. Íme az Excalibur Phaeton története, egy egyedülálló gép, amely számos utánzatot szült.
Az Excalibur története nem mesélhető el anélkül, hogy ne említenénk meg alkotóját, a híres amerikai autóipari és ipari formatervezőt, Brooks Stevenst. A számos sikeres autóipari tervéről ismert Stevens az 50-es években az autóiparban ismert név volt, hiszen a Studebakernek, a Jeepnek, majd később a Chryslernek dolgozott. Vonatokat és motorkerékpárokat is tervezett, és számos vállalatnak dolgozott tanácsadóként. Stevens tehetséges stylistként mindig is rajongott a klasszikus autókért, és még saját autómúzeumot is alapított évtizedekkel azelőtt, hogy a klasszikus autók mániája eluralta volna az autós közösséget. Különösen imádta a gyermekkori formákat, és dicsérte a ’20-as és ’30-as évek európai luxusautóit és versenyautóit. Az 50-es évek végén jött az ötlet, hogy saját autógyártó céget alapít, de a klasszikus hatásokat használja fel tervei alapjául. Előtte senkinek sem jutott eszébe, hogy valami hasonlót csináljon, mivel a háború előtti autókat minden szempontból elavultnak és elavultnak tekintették, és a vásárlókat csak a modern formák, a krómozott uszonyok és a nagy motorok érdekelték.
Stevens akkoriban a Studebakernek dolgozott, az amerikai autóipar korai időszakának egyik legjelentősebb nevének. Amikor felkérték, hogy készítsen valamilyen koncepcióautót, amely felhívná a figyelmet a gyengélkedő Studebakerre, meggyőzte a vezérigazgatót, hogy engedélyezze neki, hogy a Studebaker Lark alvázát és 290 lóerős V8-as motorját használja saját alkotásához, és azt a Studebaker standján mutassa be az 1963-as Detroiti Autókiállításon. Az eredmény az Excalibur SS lett, az első neoklasszikus roadster, valami teljesen más, mint amit az iparág többi tagja csinált. Projektje azonnal nagy érdeklődést váltott ki a klasszikusok rajongói körében, akik dicsérték az innovatív megközelítést, a részletekre való odafigyelést és az időtlen formát. A karosszéria műanyagból készült, de a krómozott hűtőrács, a szélvédő, a lökhárítók és a drótkerekek olyanok voltak, mintha az 1920-as évek elejéről származnának. A klasszikus formák által lenyűgözött Stevens a Mercedes SSK-t használta közvetlen inspirációként, és alapvetően annak vonalait másolta a Lark vázára. A Mercedes SSK kiválasztása nem volt véletlen; az 50-es évek végén a Studebaker-Packard Corporation volt a Mercedes Benz autók kizárólagos amerikai importőre, így Stevens jól ismerte a Mercedes örökségét és legendás modelljeit.
Miközben azonban az Excalibur egyre nagyobb teret nyert az autórajongók körében, a Studebaker, mint vállalat, éppen arra készült, hogy bezárja kapuit. A motorgyártás leállt, és Brooks Stevens kénytelen volt új üzleti lehetőségek után nézni. Ezért 1965-ben megalapította az Excalibur céget, hogy megépítse híres neoklasszikus roadsterét. A Studebaker Lark platformot megtartották és elérhetővé tették, de a Studebaker V8-as helyett az SS a Corvette-ből származó új Chevrolet 327-es (5,3 literes) V8-ast kapott, 300 lóerővel. Az autó sikeresen bejárta a kiállítási körutat, és a lelkes reakciók mellett jelentős számú megrendelés érkezett.
A korszak sportkocsijaihoz képest az Excalibur SS Series 1 komoly teljesítményt nyújtott. Bár az alváz és a motor vaskos volt, a karosszéria könnyű üvegszálas volt, és az egész autó súlya alig haladta meg az egy tonnát. A Chevy V8-asának 300 lóerejével, hátsókerék-hajtással és 4 sebességes kézi váltóval (később automata is elérhető volt) az SS 6 másodperc alatt érte el a 100 km/órás sebességet, és 130 km/órás csúcssebességre volt képes. Így például olyan gyors volt, mint a Corvette, gyorsabb volt, mint a Jaguar E-Type, és jobb volt, mint a korabeli Porsche 911-es. Természetesen az Excalibur SS 7000 dollárral lényegesen drágább volt mindenkinél, de Stevens-t elárasztották a megrendelések.
Az eredeti Excalibur SS kétüléses volt, de 1966-ban a Stevens bemutatta a Phaeton-t egy nyújtott tengelytávú, négyüléses modellel. Nagyon népszerűnek bizonyult a vásárlók körében, mivel nagyobb belső térrel, jobb kezelhetőséggel és nagyobb kényelemmel rendelkezett. 1970-ben bemutatták a II. sorozatú autókat, és néhány apró részletet leszámítva az Excalibur SS és az Excalibur Phaeton szinte ugyanúgy nézett ki. A jelentős különbség a nagyobb Chevrolet 350 V8-as motorban rejlik, amely valamivel nagyobb teljesítményt és nyomatékot biztosít. A II. sorozatú autók azonban ennek érdekében mindenütt széria tárcsafékkel és valamivel hosszabb tengelytávval rendelkeztek. A 70-es évek az amerikai teljesítménymodellek sötét korszakának számítottak, és 1975-ben bemutatták a III-as sorozatú autókat. Hatalmas 454 V8-as (7,4 literes) motorral rendelkeztek, de a szigorodó károsanyag-kibocsátási előírások miatt csak 225 lóerővel. Ezek az autók lassan átkerültek a luxusautók mezőnyébe, és másképp teljesítettek. A kereslet lassan csökkenni kezdett, és 1980-ra, amikor a IV. sorozatú modelleket bemutatták, már csak nagyon kevés vásárló akart neoklasszikus roadstert. A vállalat 1986-ban bezárta kapuit, és ezen az sem segített, hogy a Series IV modellekben egy 5,0 literes, mindössze 155 lóerős V8-as volt. Annak ellenére azonban, hogy a Stevens 1986-ban csődöt jelentett, az érdeklődő befektetők megvásárolták a név és a szerszámok jogait, és 1987-ben újraindították a vállalatot. Sajnos 1990-re ugyanez lett a sorsuk, mivel az ilyen autók piaca nyilvánvalóan megszűnt. Az Excalibur modellek össztermelése meghaladta a 3500 darabot.
Egyedi bája és exkluzivitása miatt azonban az Excalibur Phaeton az akkori hírességek egyik kedvenc autója volt. A híres tulajdonosok listája úgy néz ki, mint a ’60-as és ’70-es évek popkultúrájának “Ki kicsoda” listája. Olyan emberek, mint Tony Curtis, Steve McQueen, Dean Martin, Cher, Rod Stewart, Arnold Schwarzenegger, sőt még egy volt amerikai elnök, Ronald Regan is büszke tulajdonosa volt az Excalibur modelleknek. Ma, bár nem olyan ritkák és drágák, mint az eredeti Mercedes SSK, az Excaliburt az autóipar történetének értékes részeként és egy mesés, egyedi történettel rendelkező neoklasszikus modellként ismerik el.
