A retro-futurizmus egy rendkívül érdekes formatervezési stílus az autóiparban. Mindig lenyűgöző látni, ahogy a múltból jól ismert formákat a modern kor számára újra feltalálják. A legtöbb ilyen autó azonban valahogy elveszett a folyamat során. Az eredeti Mini egy apró és megfizethető autó volt, de a modern újjászületése sokkal nagyobb és meglehetősen drága. De volt egy autó, amely tökéletesen visszaadta az eredeti koncepciót, és továbbfejlesztette a régi modell időtlen formáját. Igen, az ikonikus és fenségesen elegáns BMW Z8-asról beszélünk, amely valószínűleg a valaha készült legjobb “szerelmeslevél” a klasszikus elődhöz.
Az eredeti BMW 507-es születésének körülményei jól ismertek. A cég pénzügyi gondok között volt, és úgy gondolták, hogy a drága roadster elegendő pénzt biztosít majd számukra a helyzet stabilizálásához. Természetesen a terv visszafelé sült el, és csak 242 autó készült, a BMW pedig minden egyes példányon veszteséget szenvedett. A BMW Z8-as megalkotásakor azonban teljesen más volt a helyzet. A ’90-es években a BMW a csúcson volt, a csúcsmodellek tökéletes választékával, felismerhető dizájnnal és minőségi technológiával, különleges helyet foglalva el a piacon és a rajongók szívében. A BMW kínálatában mindig volt helye egy egyedi és előkelő modellnek, amelyet a márka jól szituált fanatikusainak szántak, és a ’80-as években ez volt az első M6-os, míg a ’90-es években a fenséges 8-as sorozatú kupé. Az új évezredre a BMW terméktervezői tisztelegnek a vállalat legszebb autója, a legendás 507-es előtt, és emlékeztetik a világot arra, hogy ez az autó mennyire ikonikus és gyönyörű. Ezúttal nem a pénzkeresésről volt szó, hanem arról, hogy nyilatkozatot tegyen.
A fejlesztés a 90-es évek közepén kezdődött, a BMW formatervező legendái, Chris Bangle és Henrik Fisker voltak felelősek a külső és belső formatervezésért. Az elképzelés az volt, hogy az 507-es formáját a részletek közvetlen másolása nélkül hozzák létre, kivéve a majdnem azonos oldalsó szellőzőnyílásokat. Az általános dizájn teljesen modern, de klasszikus arányokkal és nagyon érdekes műszerfal-elrendezéssel. A tervezőknek sikerült olyan kormánykereket készíteniük a kötelező légzsákkal, amely úgy néz ki, mintha az 50-es évekből származna. A letisztult műszerfal a középen elhelyezett műszerekkel teljesen ellentétes volt azzal, amiről a 90-es évek végének ergonómiája szólt.
Az érzéki karosszéria alatt volt az alumínium űrváz, amelyet egy gyárban gyártottak, de egy másikban fejeztek be, ami drága és időigényes gyártási folyamatot eredményezett. Érdekes módon a BMW úgy döntött, hogy a legerősebb közúti motorját, az S62 néven ismert 4,9 literes V8-as motort használja. Ez a nagy fordulatszámú egység 400 lóerőt juttatott a hátsó kerekekhez egy 6 sebességes kézi váltón keresztül, igazi klasszikus módon. Az izgalmas az egészben az, hogy ez a motor az akkori E39 M5-ösből származott, ami egyike azon kevés eseteknek a BMW történetében, amikor a vállalat úgy döntött, hogy az M motort egy nem M-es autóba teszi. Ez csak azt mutatja, hogy a BMW mennyire igyekezett fantasztikus gépet faragni a Z8-ból. A 4,2 másodperc alatt 0-ról 100 km/órás sebességgel és 180 km/órás végsebességgel (amikor az elektronikus korlátozót eltávolították) a Z8 a korszak leggyorsabb sportautói közé tartozott.
Amikor az autó 1998-ban hivatalosan is bemutatkozott, a közönséget nemcsak a formaterv megosztó szépsége és az eredeti jármű eredeti formájának megalkotása, hanem a teljesítménye és számos izgalmas részlete is lenyűgözte. A BMW például az “intuitív ergonómia” koncepcióját alkalmazta, amely csökkentette a belső térben található gombok és gombok számát, és növelte az egyes funkciók számát. Ezáltal a belső tér nagyon tiszta és rendezett lett. A hátsó lámpák nem halogének vagy LED-ek voltak; valódi neoncsíkok, amelyek fényesebben ragyogtak és gyorsabban kapcsoltak be, mint bármi hagyományos. Minden járművet színben hozzáillő keménytetővel szállítottak, amely kiegészítette a formatervet, és meglehetősen jól nézett ki. Az értékesítés 1999-ben kezdődött, és az alapár elég magas volt, 128 000 dollár (2022-ben az inflációval kiigazítva körülbelül 220 000 dollár).
A BMW tudta, hogy ilyen drága és különleges autók nem fognak jelentős számban elkelni, de nem is ez volt a lényeg. A cél az volt, hogy egy olyan BMW-t hozzanak létre, amely ideálisan összeköti a múltat és a jövőt (a Z a Zukunft rövidítése), és a BMW legjobb tulajdonságait, dizájnját és technológiáját egyesíti. Annak ellenére, hogy a Z8 meglehetősen sok vásárlót vonzott, és a “A világ nem elég” című James Bond-film sztárja volt, a BMW úgy döntött, hogy kevesebb mint négy év piaci jelenlét után leállítja. A BMW Z8 gyártása pontosan 5 148 darab volt.
A BMW Z8 számára azonban nem ez volt a vég. Bár a vállalat megszüntette a modellt, az Alpina, a BMW tiszteletreméltó tuningcége és partnere, az Alpina bemutatta saját modelljét, amelyet egyszerűen Alpina Roadster V8 néven hívtak. Ez egy Z8-as volt, de alaposan megváltoztatva és a nagyobb kényelem érdekében kialakítva. Először is, az S62-es motor eltűnt, helyette a normál sorozatgyártású 4,4 literes blokkot használták. Az Alpina kezelése után a lökettérfogat 4,8 literre nőtt, és egészséges 375 lóerőt produkált. Igazi Alpina-módra az automata sebességváltó a könnyed utazási képességeket és a luxus megközelítést hangsúlyozta. Az Alpina pontosan 555 darab V8-as Roadster V8-ast gyártott, egyedi színekkel, kerekekkel és típusmegjelöléssel. Ezzel a BMW Z8 teljes gyártása 5.703 példányra emelkedik (beleértve az Alpina modelleket is).
Húsz évvel a BMW Z8 gyártásának befejezése után ez a modell semmit sem veszített vonzerejéből, exkluzivitásából vagy varázsából. Időtlen elegancia, nagy teljesítményű motor és még mindig több mint meggyőző teljesítmény teszi ezt az egyik legkívánatosabb modern BMW-t. Azok, akik elég szerencsések ahhoz, hogy a retro-futurizmus e remekművét birtokolják, örömmel hallják, hogy a jó állapotban lévő példányok ára folyamatosan emelkedik.
