Az évek során számos egykor híres és befolyásos autógyártó ment tönkre, és ennek következtében eltűnt a térképről. Ez valószínűleg a legnyilvánvalóbb a brit autóiparban, amely a 70-es és 80-as években megtizedelődött. Néhány gyártó esetében ez az építési minőség és a vonzerő hiánya miatt volt. Vagy más szóval, az általuk gyártott autók egyenesen borzalmasak és rosszul készültek. Másokat a balszerencse és a rossz üzleti döntések kombinációja ítélt el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mára már megszűnt brit autógyártók által gyártott összes autó nem volt jó. Sőt, néhányuk valóban kiváló volt, és még ma is sokat tudnak nyújtani. Az egyik ilyen kétségkívül a híres Triumph TR3 roadster, különösen a felújított TR3A formájában. Ez egyike azoknak az autóknak, amelyek az elegáns szépség és a tiszta vezetési izgalom megtestesítői.
A Triumph TR3A története
A 19. századig visszanyúló gyökereivel a Triumph az iparág egyik legrégebbi neve. Először azonban csak kerékpárokat gyártottak, az első autójuk az 1920-as években hagyta el a gyárat. Azóta járműveiket a járművezetők és az autóipari szakértők egyaránt dicsérik. Ennek oka a vonzó megjelenés, a mindennapi praktikum és a versenyképes teljesítmény keveréke volt, amely megfizethető áron volt elérhető.
Bár a Triumph számos szórakoztató szedánt és kupét készített az évek során, mint például a Dolomite vagy a Herald, a roadsterek a legismertebbek. Kezdetnek ott van a legendás Spitfire, egy olyan autó, amelyet nem kell különösebben bemutatni. Aztán ott van a hosszú életű TR sorozat, amelynek gyártása három évtizedet és hat autógenerációt ölelt fel. Az egész a TR2-vel kezdődött, amelyet 1953-ban mutattak be, és azonnal sikert aratott.
Miután a Triumph felismerte a benne rejlő lehetőségeket, alig két évvel később előállt az utóddal, a TR3-mal. Az új autó számos fejlesztést tartalmazott, amelyek a távozó modell hiányosságait orvosolták. Ez többek között hatékonyabb fékeket és továbbfejlesztett felfüggesztést jelentett, ami még jobb vezetési élményt biztosított. Bár az első TR3 jól fogyott, néhány év elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a stílusa kissé elavult. A Triumph ismét úgy döntött, hogy egy frissített modell bevezetésével oldja meg a problémát, amely nem hivatalosan TR3A néven vált ismertté.
Hogyan néz ki a Triumph TR3A
A frissen áttervezett TR3A, akárcsak az általa leváltott TR3, egy kétajtós, nyitott tetejű sportkocsi volt. A két autó karosszériavonala, sziluettje és jellegzetes formájú ajtajai sok tekintetben hasonlóak, ha nem is azonosak voltak. Ami azonban elválasztja őket egymástól, az az orr-rész, ahol a TR3A a szó szoros értelmében faceliftet kapott. Ezt egy sokkal szélesebb hűtőrács beépítésével és a környező karosszéria átalakításával érték el. Az eredmény egy agresszívebb orr-rész megjelenés és ebből következően félelmetes közúti jelenlét lett, ami tetszett a vásárlóknak. Ettől eltekintve néhány kisebb frissítésre került sor, például külső ajtókilincsek hozzáadására.
Az időjárás elleni védelem érdekében a kocsin levehető ponyvával és hozzá illő ajtónyúlványokkal ellátott ponyvatető volt. Ennek a megoldásnak az alternatívájaként, amelynek beszerelése időigényes volt, választható volt a kabrió motorháztető vagy az acél keménytető, mindkettő. De mivel a TR3 roadster, a legjobb élményt a napsütéses napokon nyújtotta, amikor nem volt szükség tetőre.
Ahogy az várható volt, a Triumph TR3A alapfelszereltségében csak két vödrös ülés szerepelt. Volt azonban egy úgynevezett alkalmi hátsó ülés, amely egy harmadik utas befogadására is alkalmas volt. Ez tulajdonképpen egy pad az első ülések mögött, de előtte nincs lábtér. Ehelyett a személy oldalra ül, innen az alkalmi elnevezés.
A Triumph TR3A mechanikai alapjait
Az előző modellekhez hasonlóan a TR3A is a Standard, a Triumph akkori tulajdonosa által gyártott négyhengeres motort használta. Ezek robusztus és erős motorok voltak, köszönhetően az öntöttvas szerkezetnek, a cserélhető nedves béléscsöveknek és az OHV-fej kialakításnak. Az alkalmazástól függően többféle változatban készült, a TR3A 2 literes, 100 lóerős motorral. A motorhoz 4 sebességes kézi sebességváltó társult, amelyhez opcionálisan egy elektromosan aktiválható túlhajtás is rendelhető volt. Mivel az autó súlya körülbelül 2000 font, ez elég volt némi versenyképes teljesítményhez.
A többi mechanika is hasonlóan érdekes volt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a TR3A az 50-es években készült. Először is, az első felfüggesztés független, kettős keresztlengőkarokkal és tekercsrugókkal. És míg a hátsó hagyományosabb, hagyományos élőtengellyel és laprugókkal, a tengelyt a váz fölé szerelték. Ez a szokatlan konfiguráció csökkentette a súlypontot és javította a hátsó stabilitást. Végül a fékek, amelyek elöl tárcsákkal és féknyergekkel rendelkeztek a dobok helyett. Valójában a TR3 volt az első sorozatgyártású autó, amelyben ezt a technológiát alkalmazták.
Mindez, valamint a 15 colos kerekek és a Pirelli által gyártott keresztszilárdságú gumiabroncsok két dolgot jelentettek. Először is, a forradalmi fékeknek köszönhetően a vezető sokkal később tudott fékezni a kanyarhoz érve. Az érzékeny felfüggesztés pedig lehetővé tenné, hogy nagyobb sebességgel haladjon a kanyarban. Következésképpen a Triumph TR3A ugyanolyan gyors volt, mint a nagyobb teljesítményű autók a versenypályán vagy a kanyargós országutakon. Ez az egyik oka annak, hogy ezek az autók még ma is gyakori látványosságnak számítanak a különböző történelmi versenyeken.
Triumph TR3 és testreszabás
A TR3 és más Triumph roadsterek népszerűségét annak idején nagyban elősegítette az, hogy milyen mértékben lehetett őket személyre szabni. És ebben a helyi kereskedők nagyobb befolyással bírtak, mint a gyártó. A potenciális vásárlókkal való közvetlen kapcsolatnak köszönhetően jobban fel tudták ismerni az igényeiket és preferenciáikat. És mivel a Triumph sok szabad kezet adott nekik, ezek a kisvállalkozók ki tudták találni a vásárlók egyéni igényeinek kielégítését. És néhány megoldásuk végül gyári opció lett, mint például a szokatlan harmadik ülés vagy a fém keménytető.
De a Triumph nem volt rossz abban sem, hogy meghallgassa a vásárlóit, amire a sebességváltó opcionális overdrive-ja a legjobb példa. Néhány sofőr panaszkodott a végsebességre, amely a szériaautóknál körülbelül 100 mérföld/óra volt. Egy szélesebb áttételű sebességváltó beépítése szóba sem jöhetett, mivel ez tönkretette volna az autó jellegzetes, markáns reakciókészségét. Ehelyett a Triumph úgy döntött, hogy a meglévő sebességváltó hátuljához egy további, overdrive-nak nevezett sebességváltót illeszt. Ezzel a vezető egy gombnyomással változtathatta a sebességváltókat, így az autó vagy jobban gyorsult, vagy nagyobb végsebességet ért el. Az Overdrive népszerű opció volt, és ma is keresik a TR3-asok frissítéseként, amelyek nem rendelkeznek vele.
Triumph TR3A vásárlás ma
A Triumph TR3A körülbelül 58 000 darabos gyártási mennyiségével a valaha volt egyik legkelendőbb TR modell. Ebből a lenyűgöző számból azonban ma kevesebb mint 10 000 van forgalomban. És mivel ezek az Észak-Amerikától Ausztráliáig az egész világon elterjedtek, kihívást jelenthet megtalálni egyet.. Ez kiszámítható hatással van az eladási árakra, amelyek átlagosan 25 000 dollár körül alakulnak. Egy újszerű Triumph TR3A pedig kétszer annyiba kerülhet, különösen, ha tele van gyári opciókkal. Pozitívum, hogy egy olcsó, felújításra szoruló autó megvásárlása életképes lehetőség lehet. Ezeket az autókat könnyű megjavítani, és a pótalkatrészekből is viszonylag sok van.
A Triumph TR3A összefoglalója
A Triumph TR3A egy 1957 és 1962 között gyártott brit gyártmányú roadster, amelyből összesen 58 236 darab készült. Valójában ez egy nem hivatalos elnevezése egy felfrissített TR3 modellnek, amelynek gyártása 1955-ben kezdődött. Erős és robusztus motorja, kiváló fékjei és érzékeny felfüggesztése miatt a TR3A igazi vezetői autó volt. Emellett nagymértékben testre szabható, számos gyári opcióval és kiegészítő extrával az egyéni igényeknek megfelelően. Mindezeknek köszönhetően a Triumph TR3A nagyon népszerű a klasszikus autók szerelmesei és gyűjtői körében.