A háború előtti időszak az autóipar történetében a tehetséges mérnökök, az új koncepciók és a merész ötletek melegágya volt. Az autóipar ismeretlen terület volt, és sok vállalat és mérnök akarta elkészíteni a “világ legjobb autóját”. Az egykor igen tekintélyes, de mára szinte teljesen feledésbe merült Hispano-Suiza egyike volt ezeknek a cégeknek, és figyelemre méltó H6-os modellje talán méltó lehet erre a címre. Íme a története, és hogy miért volt ugyanolyan jó, sőt jobb, mint az azonos évjáratú Rolls Royce.
A Hispano-Suiza egy francia repülőgépgyártó vállalat volt, amelyet Marc Birkigt (svájci mérnök) és Damian Mateu (francia vállalkozó) alapított az 1900-as évek elején. A fő létesítmények Spanyolországban voltak (innen a “Hispano” a névben). Ez a vállalat eleinte kizárólag repüléstechnikai termékekkel foglalkozott, és igen nagy teljesítményű repülőgépmotorokat és berendezéseket gyártott. Miután azonban az első világháború 1918 végén véget ért, Birkigt és Mateu felismerte, hogy a katonai repülés iránti kereslet megszűnik, és úgy döntött, hogy egy másik ünnepi szerkezet – az autó – készítésére fordítja. Mivel a páros már rendelkezett némi tapasztalattal, egy vadonatúj alvázba és egy masszív hathengeres motorba fektettek be, amely az új modellt hajtotta. A motor fejtámlás vezérműtengelyt tartalmazott, de 6,6 literes lökettérfogatával, azonos furattal és lökettérfogattal lényegében a repülőgépekben használt V12-es gép fele volt. A gyártási folyamat rendkívül aprólékos volt, és a repülőgépiparból kölcsönözték, ami kiváló minőséget és megbízhatóságot eredményezett.
Az új modellt 1919-ben mutatták be Párizsban, és azonnal hatalmas figyelmet keltett a közönség körében. Impozáns vonalaival, hatalmas méreteivel és rendkívül erős motorjával a Hispano-Suiza H6 egyértelmű versenytársa volt a világ legtekintélyesebb márkáinak, például a Rolls Royce-nak. A hatalmas 6,6 literes motor 135 lóerős volt, ami a legerősebb autóvá tette, amit akkoriban kapni lehetett. Az egyetlen Solex-karburátorral működő motor nem volt túl pörgős, és csak 3000 fordulat/percnél tetőzött. Ehelyett a sofőr számára egyenletes és bőséges mennyiségű nyomatékot biztosított, amely ezt a nagy autót könnyedén biztosította. A végsebesség 85 mérföld/óra volt, ami az 1910-es évek végén valóban elképesztő adat. Bár egyesek azt állították, hogy a tényleges teljesítmény valamivel kevesebb volt a reklámozottnál, a H6 teljesítménye volt az egyetlen bizonyíték, amire az ügyfeleknek szükségük volt.
Azonban nem a kiváló motor és a futómű volt az autó egyetlen izgalmas része. A fékek nagy figyelmet kaptak, mivel a H6 volt az első autó a világon, amely elektromos fékberendezést kapott, amely négy nagy alumínium dobból és egy elektromos fékszivattyúból állt, amelyet a sebességváltó tengelye hajtott. Bár bonyolultnak hangzik, elég megbízható volt. Olyannyira, hogy még legádázabb versenytársa, a Rolls Royce is megvásárolt egy szabadalmat a Hispano-Suizától.
A korszak sok hasonló vállalatához hasonlóan a Hispano-Suiza sem kínált komplett autókat ügyfeleinek. A vállalat csak gördülő alvázakat gyártott motorral, sebességváltóval és teljes hajtáslánccal. Ezután az alvázat egy kiválasztott (többnyire francia) karosszériaépítő céghez szállították, hogy karosszériát kapjon. A Hispano-Suiza természetesen meghallgatott minden egyedi igényt, és az ügyfelek hosszú vagy rövid tengelytávú modelleket kértek. Ez azt jelenti, hogy létezik H6-os kabrió vagy szedán formában, valamint számos versenymodell és roadster.
Az ígéretes kezdet után a Hispano-Suiza úgy döntött, hogy elkezdi fejleszteni a mérnöki munkát, és 1922-ben bemutatta a H6B-t. A “B” betű a második szériát jelképezte, amely valamivel nagyobb motorral és rövidebb futóművel, de a teljesítményben nem történt jelentős javulás. Bár még mindig masszív autó volt, a vállalat felismerte, hogy jelentős versenypotenciál rejlik benne, mivel nagyon erős, megbízható és nagy sebességet tudott elérni. Természetesen a H6 nem rendelkezett a kisebb autók agilitásával, de puszta erővel rendelkezett, és igen sikeresnek bizonyult. A legendás Woolf Barnato (a Bentley-ről ismert) kezében több csúcssebesség-világrekordot is felállított. A Hispano-Suiza H6-ot számos versenyző vezette győzelemre a rangos versenyeken. Érdekes módon a Hispano-Suiza eladta technológiájának egy részét a Skodának, amely licenc alapján gyártott autókat a Cseh Köztársaságban.
A 20-as évek közepén a Hispano-Suiza felismerte, hogy a H6-ost tovább kell fejleszteni, hogy lépést tudjon tartani a versenytársakkal, mint a Mercedes Benz, Isotta Fraschini, Packard, Duesenberg és mindenekelőtt a Rolls Royce. Ennek legjobb módja a motor fejlesztése, és a 8,0 literes változatot 145 és 150 lóerő közötti teljesítménnyel vezették be. Ezt a modellt H6C-nek nevezték el, és ez lett a legendás autó végső integrációja. A Hispano-Suiza H6 története azonban még korántsem ért véget. A tehetős vásárlók folyamatos áramlása mellett a vállalat néhány meghökkentő és egyedi autót is gyártott, amelyek bebetonozták helyét az autóipar történetében.
Az első a híres Hispano-Suiza H6C Targa Florio Roadster vagy Tulipánfa Speedster volt. A francia versenyző, Andre Dubonnet megbízásából készült kétüléses autót az 1924-es szicíliai Targa Florio versenyre szánták. Dubonnet tapasztalt autóversenyző volt, aki már korábban is jelentős sikereket ért el a Hispano-Suizák versenyzésében; ehhez a kimerítő versenyhez azonban valami egyedit akart, ami sokkal könnyebb, mint a hagyományos autó. A hatalmas, 8,0 literes, sorhatos motort 195 lóerősre (ünnepelt) teljesítményre emelték, és Dubonnet azt kérte, hogy a karosszéria össztömege 50 kg alatt legyen. Mivel ezt semmilyen fémmel nem lehetett megvalósítani, egy repülőgépgyártóhoz fordult, aki tulipánfa- és mahagónicsíkokból készült karosszériát biztosított számára, amelyet több ezer apró szegecs tart össze. Bár nem nyert, az autó gyönyörűen teljesített.
A második, H6-os jelzés szintén Dubonnet megbízásából készült, és 1938-ban készült el. A Hispano-Suiza H6B Dubonnet Xenia (második feleségéről elnevezett) futurisztikus és áramvonalas modell számos újdonságot tartalmazott az autóiparban. A Dubonnet Xenia önterülő karosszéria mellett öngyilkos ajtókkal, egyedi belső térrel és aerodinamikus utastérrel rendelkezett. Bár ezt a modellt a 30-as évek végén gyártották, a H6 gyártásának hivatalos vége 1933-ban következett be, miután kevesebb mint 2400 autót gyártottak minden változatból.
