Sok sikeres autó sokat köszönhet népszerű filmekben vagy tévésorozatokban való megjelenésének. Herbie például valószínűleg minden más reklámnál többet segített a Volkswagennek eladni az ikonikus Bettlesből. Az elegáns Alfa Romeo Spider eladásai pedig az egekbe szöktek, miután Dustin Hoffman vezette a Graduate című filmben. De a tévéképernyőkön látható autók közül talán a legfelismerhetőbb a General Lee. Ez az 1969-es, narancssárgára festett Dodge Charger volt, és még mindig az, a híres The Dukes of Hazzard sorozat főszereplője. Ráadásul ez az izomautó olyan klasszikusokban is feltűnt, mint a Bullit vagy a Fast and Furious. De mitől olyan népszerű a Dodge Charger az autórajongók és a filmrendezők körében?
Az eredeti Dodge Charger története
Az amerikai autópiac a 60-as években élénk és gyors tempójú volt. Mivel a gazdaság példátlan ütemben bombázott, a vevőknek sok készpénz volt a zsebükben. És sokan közülük izgalmas és szórakoztató autókat akartak a pénzükért. A gyártók számára ez azt jelentette, hogy a megbízható és praktikus járművek gyártása már nem volt elég jó. Erre az új trendre mindenféle új autótípusok kitalálásával reagáltak. Egyikük a Ford volt, amely előállt a Mustanggal, amely következésképpen egy teljesen új járműfajtát alapozott meg – a pony car-t. És mivel hatalmas sikernek bizonyult, minden más autógyártó belevetette magát az új piaci szegmensbe.
A Chrysler, az iparág egyik legnagyobb neve azonban későn vette fel a trendet. A probléma orvoslására a Dodge-ot bízták meg, hogy tervezze meg és készítse el az olyan autók riválisát, mint a Ford Mustang vagy a Chevrolet Camaro. És a Dodge-nak pont a megfelelő dolog volt a feladatra – a Charger nevű koncepcióautó. De ez nem csak egy általános másolata lenne a piacon lévő modelleknek. Ahelyett, hogy fej-fej mellett haladt volna a konkurenciával, a Dodge úgy döntött, hogy túlszárnyalja őket.. És arra a következtetésre jutottak, hogy ez a legjobban elegáns stílusban és figyelemfelkeltő funkciókkal érhető el. A közelgő Dodge Charger lényegében a saját rését kívánta kiépíteni. Az új autó éppen a Ford Mustang és annak fényűzőbb rokona, a Thunderbird között helyezkedne el.
Az első generációs Dodge Charger
Az első Dodge Charger 1966-ban mutatkozott be a világnak. Mivel a mérnököknek és a tervezőknek az izomautó-játékban későn kellett beszállniuk, az autó kifejlesztése során némileg spórolniuk kellett. Ahelyett, hogy a semmiből építették volna, egy nagyobb, középkategóriás Coronet mechanikus alapjait és elejét használták fel újra. A külső többi része azonban tiszta lapra került, a formatervezés nagy része az előző évi Charger Concept autóra épült. Csak kétajtós gyorshátú változatban volt kapható, amely később rendkívül népszerűvé vált az izomautók körében. Ez a karcsú, áramvonalas sziluett mellett praktikus, bukóhátú hátsó ajtót is adott az autónak. Hátul a tervezők teljes hosszúságú hátsó lámpákat szereltek fel, amelyek felületére CHARGER felirat van írva. Ez látványos volt, különösen éjszaka. Végül az orr-rész megkapta a jellegzetes jelzőrácsot, amelyet a Dodge a kinézete miatt elektromos borotvának nevezett. Ez a részlet egyedi megjelenést kölcsönzött az autónak, és jelentősen megkülönböztette a Coronet-től.
A belső térben is számos szórakoztató és innovatív részletet találtunk. A műszerfalat például elektrolumineszcenciának nevezett valami világította meg. A hagyományos izzók helyett a számok és betűk maguktól világítanak, lenyűgöző látványt nyújtva. A vezető és az utasok négy kényelmes, de mégis támasztékot adó vödörülésben utazhatnak. És volt egy középkonzol, amely az egész utastérben végigfutott, űrhajószerűvé téve azt.
A motorháztető alatt több különböző méretű V8-as volt az egyetlen motorválaszték. A legerősebb mind közül a híres 426 Street Hemi volt, amely 425 lóerőt és 490 kilométernél nagyobb nyomatékot produkált. A motorválasztástól függően a Dodge Charger kézi vagy automata sebességváltóval volt kapható.
Minden előnye ellenére a Charger nem fogyott olyan jól, mint ahogy azt a Dodge remélte. Ez nagyrészt az árának volt köszönhető, amely érezhetően magasabb volt, mint a fő riválisoké. A plusz pénzzel járó díszes részletek és funkciók egyszerűen nem voltak elégségesek ahhoz, hogy kellő számban vonzzák a vásárlókat. Így 1967 végére, kevesebb mint két évnyi gyártás után eljött az ideje egy komoly újragondolásnak.
Dodge Charger a második generációban
Miután elemezték, hogy mi lassíthatja az eladásokat, a Dodge 1968-ban bemutatta az újratervezett, második generációs Charger-t. A formaterv, bár teljesen átdolgozták, nagyon hasonlított a leköszönő autóhoz. Itt nem volt szükség drasztikus változtatásokra, mivel a Charger általános formája az autós világ körében közkedvelt volt. Ehelyett a gyártó úgy döntött, hogy lefarag a különböző, szépnek tűnő, de drágán elkészíthető exkluzív funkciókból. Az eredeti autónak például forgatható fényszórói voltak, amelyek elfordultak és a hűtőrácsba bújtak, amikor nem voltak bekapcsolva. Az ezeket működtető mechanizmus azonban meglehetősen bonyolult és hibalehetőségekkel teli volt. Ezért a mérnökök ezt egy robusztusabb és olcsóbb konfiguráció bevezetésével áttervezték.
Az árcsökkentés azonban leginkább belül volt látható, ahol az olyan dolgokat, mint a hátsó vödrös ülések, hagyományosabb pad elrendezés váltotta fel. Emellett az elektrolumineszcens műszerfal átadta helyét a hagyományos izzóknak, mint más autókban. Végül a nagy V8-asok mellett választható volt sorhatos motor is. Ezzel egy belépő szintű változatot hoztak létre azoknak a vásárlóknak, akiknek tetszett az autó, de nem engedhették meg maguknak a magas árcédulát.
A Dodge szerencséjére mindezeknek a finomításoknak és frissítéseknek meglett a hatása, és az eladások érezhetően emelkedtek. A második generációs Charger a következő két évben is gyártásban maradt, és ezalatt a piac egyik legismertebb izomautójává vált.
A harmadik generációs Dodge Charger
A 70-es évek elején a Chrysler kénytelen volt átdolgozni a legtöbb modelljét, hogy megfeleljen az új közlekedésbiztonsági előírásoknak. Ez azt jelentette, hogy sok autó alapos átalakítást kapott, és a Dodge Charger is ezek közé tartozott. A harmadik generáció, amely egy teljesen átdolgozott alvázra épült, 1970-ben mutatkozott be. Tervezése jelentősen eltért a leköszönő autóétól, számos döntő változtatással. A legszembetűnőbb az első hűtőrács volt, amelyet két részre osztottak. Emellett az orr-rész hagyományos fényszóró-berendezést kapott.
Az elforgatható konfiguráció, amely a korábbi kocsikat olyan felismerhetővé tette, most feláras opció volt. Az első motorháztetőn légbeömlő volt, amelynek alakja modelltől függően eltérő volt. Ezek közül az Air Grabber nevű funkció volt a legérdekesebb. Ez a masszív fúvóka akkor ugrott ki a motorháztetőből, amikor a vezető megnyomta a műszerfalon lévő gombot.
Mechanikailag nem sok különbség volt az új Charger és a távozó Charger között. A motorválasztékban volt sorhatos és több V8-as motor, kézi vagy automata sebességváltóval kombinálva. A motorokat az évek során továbbfejlesztették, és korszerűsített karburátorokat kaptak, amelyek segítettek a teljesítmény növelésében. A hátsó tengelyhez különböző áttételeket lehetett rendelni, amelyek jobb gyorsulást vagy nagyobb végsebességet biztosítottak.
A harmadik generációs Charger 1974 végéig maradt gyártásban. És ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy az izomautók korszaka, bármennyire is dicsőséges volt, a végéhez közeledik.
A következő Dodge Charger generációk
Mivel eredeti piaci szegmense eltűnt, az új, negyedik generációs Chargernek másfajta autónak kellett lennie. Ezért a Dodge úgy döntött, hogy fényűzőbbé teszi, hogy olyan modellekkel versenyezhessen, mint a Chevrolet Monte Carlo vagy a Pontiac Grand Prix. A megújult izomautót azonban a közönség nem fogadta jól, és a Dodge végül 1978-ban ejtette ezt a híres modellt.
A Dodge a 80-as években megpróbálta feléleszteni a nevet az L-karosszériás autóikon. Ezek kis, elsőkerék-hajtású, négyhengeres motorral szerelt kisautók voltak. Ez azonban, ahogy az várható volt, nem jött be a vevőknek, és a modell végül elpusztult.
A Dodge 2006-ban végre észhez tért, amikor egy olyan autót adott ki, amely méltó a híres névtáblához. Persze, a jelenlegi Dodge Charger egy négyajtós szedán, de ettől eltekintve minden tekintetben igazi izomautó.
Mennyibe kerül ma egy Dodge Charger?
A 8 évig tartó gyártás során több mint félmillió eredeti Dodge Charge készült. Ez azt jelenti, hogy nem ritka, bár sokan összetörtek és megsemmisültek az évek során. Ennek ellenére nem túl nehéz jó állapotban lévő példányt találni. Ezeknek az autóknak az ára 10 000 és 15 000 dollár között kezdődik, a modellévtől és az állapottól függően. De a teljesen felújított, alacsony futásteljesítményű, ismert szerviztörténettel rendelkező példányok ára meghaladhatja a 200 000 dollárt.
Dodge Charger – röviden
Az eredeti Dodge Charger egy 1966 és 1974 között gyártott izomautó volt. Három generációja volt, amelyek mindegyike ugyanazt a 2 ajtós kupé karosszériaformát használta. A V8-as volt a leggyakoribb motorválaszték, bár sorhatos motor is kapható volt. A versenyképes teljesítmény mellett a Dodge Charger lenyűgöző külsőt is kínált, ami megkülönböztette a többiektől. Ez segített abban, hogy minden idők egyik leghíresebb izomautójává váljon.
