Annak ellenére, hogy a Lancia ma már alig létezik, és piaci jelenléte lényegtelen, egykor az egyik legjelentősebb olasz márka volt. Ez volt az a vállalat, amely a technológiai fejlődést, az innovációt, a luxust és a stílust egy csomagban egyesítette. Ez nem volt tisztán sportos autó, mint az Alfa Romeo, vagy egyszerű és megfizethető, mint a Fiat. Megvolt benne a Jaguar eleganciája, a Citroen extravaganciája, a Mercedes luxusa és a Brioni szabású öltöny stílusa. A Lancia Aurelia, amelyet közvetlenül a háború után mutattak be, tökéletesen megtestesítette a márka ethoszát, és az Aurelia B24 Spider, amely valószínűleg a legkeresettebb változat volt, szimbolizálta ezt a márkát. Íme ennek a fantasztikus roadsternek a története.
Bár a háború előtt a Lancia a legluxusabb olasz márkák közé tartozott, a felszabadulás új valóságot hozott a márka számára. A luxuspiac megszűnt, és Olaszország alig engedhette meg magának, hogy Fiat 500-asokat vásároljon. A Lancia még a Marshall-tervben sem vett részt, és a háború után sem kapott semmilyen pénzügyi segítséget, mint más olasz autógyárak. Gianni Lancia elég kényes helyzetben volt. A jelenlegi termékkínálat elavult, a hazai piac gyenge volt, és nem volt elég pénz teljesen új modellek kifejlesztésére. A Vittorio Janóval (a későbbi Ferrari-hírnökkel) való barátságának köszönhetően azonban a Lancia egy új, izgalmas tulajdonságokkal rendelkező modellen kezdett dolgozni. A Lancia az egyik leginnovatívabb vállalat volt azokban az időkben, minden modellje valami újat és forradalmian újat mutatott be. Az új autó sem lett volna más.
A háború alatt Vittorio Jano egy innovatív motor konfiguráción dolgozott – V6-os, ami akkoriban teljesen ismeretlen volt. Az általa létrehozott V6-os még a mai mércével mérve is igen fejlett volt. Az alumíniumblokk és -fejek 60 fokos szöget alkottak a hengerpadok között, egyetlen vezérműtengelyt és Hemi égéstérrel rendelkezett, ami nagyobb teljesítmény és magasabb fordulatszám eléréséhez járult hozzá. A motorfejlesztés a 40-es évek végére befejeződött, éppen időben ahhoz, hogy egy új Lancia modellbe kerüljön.
A Lancia Aurelia 1950-ben debütált, és azonnal meghökkentette a világ autós közönségét. Nemcsak nagyon modern formatervezésű volt, és a világon elsőként kapott V6-os motort, hanem még néhány meglepetést is tartogatott a tarsolyában. Félig független hátsó felfüggesztést kapott, hátulra szerelt transaxle sebességváltóval és belső dobfékekkel a rugózatlan tömeg csökkentése érdekében. Ez az elrendezés biztosította az ideális súlyeloszlást, a semleges kezelhetőséget, a nagyszerű menetdinamikát és a radiál gumiabroncsokat, mint alapfelszereltséget (szintén elsőként a világon). A korai modelleket B10-nek hívták, és ezek mind szedánok (Berlinák) voltak, 1,8 literes V6-os motorral és 75 lóerővel. A piac lelkesen reagált, és a Lancia kockázata kifizetődött, hiszen rengeteg megrendelés érkezett a világ minden tájáról. 1951-ben mutatták be a gyönyörű Lancia Aurelia B20 Coupét, amelyet a valaha készült első pontos Grand Turismo modellnek neveztek. Egy 2,0 literes, 80 lóerős motorral, alacsonyabb tetővonallal és két ajtóval készült. A többi 1951-es modellhez képest az Aurelia minden tekintetben hihetetlenül fejlett volt. Az évek során a Lancia hat különböző modellsorozatot készített, amelyek mindegyike különbözik egymástól a részletek, a karosszériastílusok és a mechanikai fejlesztések tekintetében. Amikor 1958-ban leállt a gyártás, több mint 18 000 autót (minden változatot) adtak el, ami óriási siker volt a cég számára, amely néhány évvel korábban a csőd szélén állt.
Bár 1954-ben az Aurelia limuzin, a kupék, sőt, még néhány autóbuszos kocsi is az eladások többségét tette ki, a Lancia bemutatta a modell legkeresettebb változatát, az Aurelia Spider B24-et. Ahogy az várható volt, ez egy roadster változat volt, de finoman megformált karosszériával és a valaha kínált legnagyobb motorral – egy 2,5 literes V6-os motorral. Abban az időben a Lancia egy nagyon kicsi vállalat volt, és nem volt kapacitása saját karosszériák gyártására, így az egyes karosszériastílusokat valójában különböző carrozzeria gyártotta. A Spider B24 esetében a híres Pininfarina volt az a carrozzeria, amely időtlen formát adott neki, gyönyörű krómozott lökhárítókkal és körbefutó szélvédővel.
A valamivel több mint 1000 kg-os tömegével és a nagy fordulatszámú V6-os motor 120 lóerejével az Aurelia B24 Spider a maga korában elég meggyőző sportkocsi volt. Sajnos az innovatív technológia és a Pininfarina karosszéria miatt nagyon drága volt. Az Aurelia B24 Spider megjelenésekor az amerikai piacon 5840 dollárba került. Összehasonlításképpen drágább volt, mint a Chevrolet Corvette vagy a Jaguar XK120, de néhány dollárral olcsóbb, mint az Aston Martin DB2. A korabeli magazinok tesztelőinek elragadó véleménye ellenére a Lancia úgy döntött, hogy mindössze másfél évnyi piaci megjelenés és 241 elkészített autó után leállítja a modell gyártását. Valószínűleg azért tették, hogy a jövedelmezőbb modellekre koncentráljanak, és megspórolják az erőforrást a sorozatgyártásra.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyitott Aurelia története véget ért. Bár a Lancia a B24 Spider-t költséggondok miatt megölte, a vásárlóknak egy másik lehetőséget hagyott a Lancia B24 Cabrio formájában, amely egy hagyományosabb, de ugyanolyan elegáns és gyönyörű roadster volt. A különbség a B24 Spider és a B24 Cabrio között leginkább kozmetikai jellegű, és a Cabrio más lökhárítókkal és formális szélvédővel rendelkezik. Valamivel olcsóbb volt, és több példányban kelt el, de nem lett belőle a Lancia által remélt bestseller. A B24 Cabrio 1956-tól 1958-ig maradt gyártásban, és 521 darab készült belőle. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a B24 Spider gyártását, akkor a nyitott Aureliák végső száma mindössze 761 darab, négy év alatt gyártott jármű.
Ma már mind a Spider, mind a Cabrio nagyra becsült klasszikus autóikonok és értékes befektetési járművek. Az árkülönbség azonban jelentős a ritka és szebb Spiderek javára. Ez teljesen érthető, és a B24 Spider egyike azoknak a Dolce Vita autóknak, amelyek megmutatják, milyen innovatívak és művésziek voltak egykor az olasz vállalatok.